Salonul Anual de Arta al UAP Cluj 9 decembrie 2010 – 16 ianuarie 2011

MODERNISM.ro

Scris de Cosmin Nasui, 02 ianuarie 2011

 

Uniunea Artiştilor Plastici din România – Filiala Cluj-Napoca în colaborare cu Muzeul de Artă Cluj-Napoca organizează în perioada 09 decembrie 2010 – 16 ianuarie 2011 “Salonul Anual de Artă” cu participarea tuturor secţiilor de creaţie ale UAP – pictură, sculptură, grafică, foto-video-artă ambientală, design, ceramică, artă textilă.

La parterul Palatului Banffy au fost expuse 180 de lucrări, picturi şi sculpturi. „Este cel mai mare eveniment al anului din punct de vedere al numărului de artişti care expun împreună şi al numărului de lucrări”, a declarat Călin Stegerean, membru al Uniunii Artiştilor Plastici (UAP).

 

Reportaje realizate de Senso TV

 

Articole în limba maghiară:

 

Téli Szalon – 2010 (-2011)

Festészet, szobrászat (I)

Létrehozva: 2011. január 11

Szabadság

NÉMETH JÚLIA

 

A kolozsvári, Kolozs megyei képzőművészet ünnepe, értékfelmérő-értékösszesítő seregszemle, karácsonyi, újévi ajándék a képzőművészet kedvelőinek – egyszóval Téli Szalon. Mindig ugyanaz és mégis mindig más.
Sokat vitatott, sokszor elmarasztalt, de valahogy mégis mindenkinek kellő, vagy legalábbis mindenki érdeklődését felkeltő esemény. Ezért is vált, válhatott az új idők új lehetőségeihez, követelményeihez igazodó vizuális művészeti állandóvá. S ha valaki azt hinné, mert joggal hihetné, hogy ezek az új idők a korlátok teljes leomlását, az érvényesülési lehetőségek kiteljesedését hozták el a képzőművészek számára, tévedne. Azaz csak részben lenne igaza. Az ideológiai korlátok leomlása – amelyek képzőművészeti vonatkozásban azért sohasem mentek el a legvégső határokig, a Ceauşescu képek, szobrok sokasága sem hatalmi, csupán önadminisztrálási, érvényesülési „kényszerből”született – nem járt együtt a képzőművészek életfeltételeinek a javulásával. Az általános gazdasági krízis, amely a művek előállítási költségének növekedése és forgalmazási nehézségei révén a művészeket hatványozottan sújtja, kolozsvári vonatkozásban kiegészül a bemutatkozási lehetőségek korlátozásával. Bár kamarakiállítások rendezésére szolgáló galériákban bővelkedik ugyan Kolozsvár, különleges ízlést kielégítő, fantáziás pincegalériáink is vonzzák a látogatókat, nagyszabású, megyei vagy országos tárlatok megrendezésére alkalmas, a célnak megfelelő, központi kiállítótermünk viszont csak volt. Megszűnte után a Művészeti Múzeumnak helyet adó Bánffy-palota csupán részben képes valamelyest pótolni a hiányt. S ha a helyéből ugyancsak kiebrudalt Filharmónia legalább reménykedhet abban, hogy egyszer majd elkészül a beígért épület, amelyben működhet, a képzőművészek még az ígéret szép szavával sem rendelkeznek. Ennek ellenére, talán soha olyan nagy érdeklődés nem mutatkozott a művészi szép iránt, mint manapság. Kialakult a galériák állandó közönsége, a Téli Szalon pedig olyan népszerűségnek örvend, hogy a decemberi megnyitón például a barokk palota földszinti termei szűknek bizonyultak valamennyi látogató befogadására. És nemcsak a kiállítók népes táboráról volt szó, hanem az effajta rendezvények iránt önzetlenül, kizárólagosan műélvezői szempontból érdeklődő közönségről. Márpedig közönség nélkül nincs művészet – mondotta volt annak idején, jó néhány évtizeddel ezelőtt Szolnay Sándor. S bár a giccs iránti kereslet, sajnos, manapság sem ismeretlen, az igényes műalkotások javarészt anyagi okok miatt nem lelnek gyakrabban vásárlókra.

S hogy mit ígér a január 15-ig látogatható Téli Szalon? A lehető legváltozatosabb látvány biztosította igényes kikapcsolódást, művészi feltöltődést az új évre.

Az évente ismétlődő megyei tárlatok krónikásaként most is meg kell állapítanom, hogy bármennyire változatos is a kínálat, korántsem teljes. Fájdalmas hiányként kell elkönyvelnünk például olyan művészi nagyságok távol maradását, amilyen, többek között, Feszt László és Nagy Enikő. Pedig kimagasló művészegyéniségekben ugyancsak bővelkedik a tárlat. Ott van mindjárt a festészeti részleg vezéregyénisége, a politikai pályára is lépett Sbârciu Ioan. Sejtelmesen sokat ígérő, a drámai megjelenítést sajátos költőiséggel vegyítő, Erdő című munkája ugyancsak figyelemfelkeltő. Mellette a száz év felé közeledő, de fáradhatatlan mester, Cs. Erdős Tibor két míves, lélekábrázoló, gondolatébresztő portréja. BotişTeodor akárcsak tavaly sajátos, geometrikus folklorisztikus motívumokra épülő ábrázolásmódja mellett klasszikusabb, portréfestői erényeit is felvillantja, s nem hiányzik a tárlatról a portréfestészetben jeleskedő Valovits László munkája sem.

A tőle megszokott színsziporkáktól némiképp eltérő Dobribán Emilnek a fehér alapot is releváns stíluselemként értelmező,Repülés című festménye, a magával ragadó, lendületes mozgalmasság és fegyelmezettség sikeres, új lehetőségeket is felvillantó kombinációja. A középnemzedék feltörekvő, munkásságuk révén magukról egyre többet hallató alkotói, Gally A. Katalin és Bordy Margit látványos, poétikusan gondolatébresztő munkáikkal tűnnek ki ismét. A valamivel fiatalabbak képviseletében pedig most is örömmel fedeztük fel Tosa Katalin mély értelmű, a rezignáltság egyedi látványával ható, Felperzselt erdej-ét. Mellette Balogh Borbála magával ragadó színszimfóniája, egy meleg nyári este vörösbe hajló igézetével kecsegtet, és hatásmechanizmusa révén némiképp hasonló Margareta Catrinu alkotása is. Sajátos alakváltozataival, egyedi fogalmazásmódjával valósággal tüntet Pulbere Radu és Antoniu Ioana, Truţa Maria és Gorcea Mihaela pedig a zöld vonzásában alkot maradandót. Mariana Bojan tájképben megörökített festői bravúrja, Şerban Doina, Şerban Radu és Ghenescu Marius érzékletes szín-forma elegyei, Lukács S. Éva évről évre meggyőzőbb, korszerű festői vallomásai, Gedeon Zoltán, Gavrilaş Gavril, Nagy Endre, Codrea Gheorghe, Gavrilaş Florin, Mărginean Matean Maria, Laurenţiu Pintea sajátos képi világa, Felházi Ágnes Szubjektív tájképe, Cloşca Vasile rejtelmes árnyai, ifj. Starmüller Géza színeiben is megkapó képépítése, Dumitrescu Dora kifejező Kompozíció-ja, Tarţa Rodica mozgalmas festői vallomása, a fehér változataira építő Nyugalom Lupşa Viorica megfogalmazásában, Cristea Vasile és Câmpan Sorin mívesen megmunkált csendéletei, Sânpălean Andrea ötletesen kifinomult fogalmazásmódja, Szerváczius Elena nemesen visszafogott, elegáns festői megnyilatkozása, Nimigeanu Viorel égő pirosan magakellető Pipacs-ai, Tudoran Marius, Pop Vasile és Ignat Ovidiu figyelemfelkeltő munkái, Gocan Simona gesztusfestészete csupán néhány, de nélkülözhetetlen összetevője a Téli Szalon festészeti kínálatának.

A szobrászati anyag azonban, néhány kiemelkedő alkotást leszámítva, mintha a sokéves átlag alatt maradna. Inkább egyfajta ötletbazár benyomását kelti, ami éppenséggel pozitívumnak is minősülhetne, ha a megfelelő igényességgel párosulna, és nem csupán a minden áron való meghökkentés, hatásvadászat céljait szolgálná. Az installáció mintha lassacskán kezdené háttérbe szorítani a szobrászatot. De persze mint minden évben, úgy most is találkozhatunk fölöttébb igényes munkákkal, amilyen például Gergely Zoltánnak az átlagos mezőnyből messze kiemelkedő, nemes eleganciájával ható, kecsesen magasba törő márványszobra, az ötletesség, a sallangtalan, tiszta, célratörő egyenes fogalmazásmód és kivitelezés mintapéldája. És különösen sikeresnek mondható az idősebb pályatárs, Lőrincz Lehel Hűség című, fölöttébb míves, arányaiban is megkapó faszobra. Figyelemre méltók Kolozsi Tibor és IlaşElena bronzszobrai, ismét találkozhatunk Kún Árpád jól ismert fogalomrendszerének fémbe fogalmazásaival, Rusu Ioan és Ovidiu Guleşkisszobraival, Moraru Radu és Mocan Liviu figyelemfelkeltő alkotásaival, és érdekesek Tosa Marcel, Dodică Valentin munkái.

A Téli Szalon fölöttébb igényes grafikai, textil és kerámia kínálatáról az elkövetkezőkben számolunk be.

 

Téli Szalon – 2010 (-2011)

Grafika, fotó, textil, tűzművészet (II)

Létrehozva: 2011. január 18

Szabadság

NÉMETH JÚLIA

 

FOLYTATÁS LAPUNK JANUÁR 11. SZÁMÁBÓL
A múlt század ötvenes, hatvanas éveitől számon tartott kolozsvári grafikai iskola leszármazottai és kései utódai ezúttal sem hazudtolták meg önmagukat. A grafikai részleg ugyanis a Téli Szalon erősségét képezte.

Horváth Bugnariu Ioan pszichológiai-társadalmi-szokásjogi töltettel fűszerezett, fonákság feltáró, lendületes vonalvezetésű, precízen célba találó, ötletes rajzai, grafikai erényeik mellett, többek között azt is tudomásunkra hozzák: A szárazföldi cápák sokkal veszélyesebbek a tengerieknél. Soó Zöld Margit már líraibb húrokat penget, amikor a hajnali fények születését lényegíti, a műfaji lehetőségek maximális kiaknázásával, sejtelmesen suttogó, sajátosan visszafogott színharmóniákba. Fekete-fehér triptichonja pedig a modern kifejezési formák melletti tanúságtétel. És ezúttal Székely Géza is líraibb vizekre evez: két, megejtő szépségű leányportréban csillogtatja meg rajztudását, összegzi Fénytanulmányok címen kalotaszegi élményeit, talán pszichikumának rejtettebb szegletét is felvillantva ezáltal. Sipos László egyedi szimbólumrendszerének szinte valamennyi összetevőjét felvonultatva vall a Végtelenről, szögletesen érzékletes, tömören találó formában, egy eszméhez és egy eszményképhez igazodva. Solovăstru Radu ugyancsak szimbólumokra építve, de némi öngúnnyal fűszerezve vezet a Boldogság utcájába. A kitűnő rajzkészséggel rendelkező művész a grafikai lehetőségek széleskörű arzenáljának felhasználásával tesz ezúttal is hitet a groteszk mellett. A vonal alakulásgörbéinek bravúros kiaknázója, a művészi fantázia és rajzos beszéd mestere, Nica Ioachim pedig Csapdába ejtő leleményességgel összegez, alkot valóságelemekből táplálkozó, érzékletes helyzetképet. A fák művészi anatómiájának megteremtője és fáradhatatlan kutatója, Valovits László ezúttal az Őszbe kalauzol és szintén az ősz ihlette könnyed, lírai vallomástételre Essig Klárát is. Akvarellbe fogalmazott egyedi színharmóniákat villant fel Fodor N. Éva és Starmüller Géza, s Kováts Ildikó is a táj vonzásában alkot. Egyénileg kialakított, sajátos technikájának figyelemfelkeltő termékével, egy újabb, sejtelmesPillangóálommal lep meg Horváth Gyöngyvér, Deleanu Márta is egyik kedvenc témáját az Ablak nyújtotta lehetőségeket aknázza ki sikeresen, Lőrincz Lehel pedig műtermének egy szegletét tárja a néző elé. Különleges művészi élménnyel kecsegtetnek Károly Zöld Gyöngyi ötletesen egybeszerkesztett szimmetriajátékai, Heim András külön bejáratú geometrikus művészi álomvilága és Orbán István filozófiai mélységeket idéző Véges a végtelenben című grafikája. Nagy Endre, Bour Octavian, Tudoran Marius, Kőmíves Andor, TarţaOvidiu, Salvanu Maria, Moritz Emil, Moritz Eugen, Moritz Farkas Melinda, Labancz Cismaşiu Ágnes munkái a tárlat értékes darabjai.

A fotó, valamint a számítógép és a grafika kombináció­jaként jött létre Feleki Károly, Horváth Bugnariu Emil, Erdős Zsigmond és MarincaşMira egy-egy, a látvány mellett tematikájában is elgondolkodtató alkotása.

Textileseink is elismert hírnevükhöz méltó felhozatallal szolgáltak. A kínai szellemiség vonzásában született a távol-keleti útjáról nemrég hazatért BotişManuela sajátos stílusjegyeinek megőrzésével készült, de látványosan újszerű elemekkel is kiegészített, figyelemfelkeltő faliszőnyege, Horváth Bugnariu Corina pedig a műfajban újdonságnak számító, finom humorral fűszerezett, „eurokonform” formában teljesíti ki eredeti ötletét. A gazdagon árnyalt formai megoldásokat gondolati tartalommal párosító, évről évre igényesebb alkotásokkal szerepel Tudoran Klára, látványos Csata Hermina mívesen kidolgozott A költő ablaka című bőrkompozíciója, valamint Crăciun Zoiţa, Tompa Aurelia, Cuşlea Dana, Brânzaş Raveca, Câmpan Elena és Basso Elena textil munkája. Eredeti ötletre alapoz Alămorean Alexandru és Tătulescu Mihaela.

A tűzművészet – üveg, kerámia, zománc – vonatkozásában kiemelném Nagy Annamária modern vonalú, az áttetsző, nemes anyagban rejlő lehetőségeket sajátos módon kiaknázó, látványos üvegszobrát és AilincăiCornel Jeleit, a kerámiá­ban mindegyre új lehetőségeket kereső és találó Palkó Ernő ötletes, Egy tuareg története című munkáját, Stici Doinának ismét az ókori görög formavilágból ihletődött nemes vonalú vázáját, valamint Chirilă Emilia, Crăciun Ileana, Kolozsi Simona és Lobonţ Lucia alkotásait. Egri András és Vdovkina Anasztázia pedig, akárcsak az előző években, most is precízen megmunkált, míves és korlátlan művészi képzelőerőről árulkodó, látványos munkákkal lepett meg. Nem véletlenül váltak – fiatal koruk ellenére – a zománcművészet nemzetközileg is elismert szaktekintélyeivé.